A hegymászás jelene:
Írásaim a jelenkori hegymászásról a tengerszem oldalán:
http://tengerszem.hu/?p=hirek&csoport=M%C3%A1sz%C3%B3%C3%A9letBevezetés helyett
Hegymászó élményeim kigyózó sorát nem csak időtlen expediciók, a szép hegyitúrák vagy a rövid, vad sziklamászások jelentik, hanem a mászótársaim élménybeszámolói is a hegyvilágban töltött víg vagy éppen izgalmas pillanatokról. A mászás társas sport, ez nyílvánvaló tény, mint ahogy a kötelünknek két vége van.A kötélpáros közösen mozog és él a hegyen. Közösen élik meg a mozgás örömét és nehézségét, a természet fennségét a túra első percétől az utolsóig. És a kockázatot is, ami kérlelhetetlenül ezzel jár. Nagy szavak ezek, gondolhatnánk, dehát a helyzet egyszerüen ez.
A hegymászás különös szépsége éppen ebben rejlik, - a közös vállalkozásban. Ez az, amiért évek óta szívesen oktatok és kalauzolok másokat a hegyek (no, no: a "hegyeim") világába. Ebben az óriási és élettelen világban csak az élet gyengének tünő, de valójában szinte végtelen erejével érvényesülhetünk. Értelmünk, szívünk és lelkünk kordinálta mozgásunk munkájával feljuthatunk ott is, ahol talán sose gondoltunk volna magunkról. A mászás utazás fölfelé és egyben befelé is.
A Himalájában közel ötezer méteren virágos mezők pompáznak tavasszal. 2002 őszén a Shivling mászása közben megdöbbenve láttam, hogy egy fehér csík úszik át a hatezres hegylánc fölött. A vándormadarakból összeolvadó csík volt. ..Maréknyi izomból és tollból álló madarak voltak, akik megpillantva a Himalája elöttük tornyosuló jeges hegyláncát egyszerüen néhány kilométerrel feljebb szálltak, hogy átjussanak a hegyeken. Tisztán csodálhassák , felülről - ahogy mi csak a repülőgép párás ablakán keresztül pillanthatuk rájuk.
Kedvenc mászókönyvem a Karl Lukan: Hegyek Csavargói. Lukan szerint az igazi hegymászó nem egy komor, fapofájú magányos herosz, hanem egy vidám, társasági fickó - vagy mosolygós hölgy- , aki a legizgalmasabb helyzetekben ("mikor a zabszem keresztben van") is megőrzi a humorát. Éppen ezt tanultam három évtizede mesteremtől, Péterváry Gábortól, aki később a Magyar Hegymászó Klub elnöke lett. Rengeteg néhéz mászásba volt azóta részem, egyetlen komoly baleset nélkül ( ez őrangyalom érdeme is). Köszönhetem élményeimet
mászótársaimnak, akikkel hónapokat töltöttem együtt a hegyekben: Szendrő Szabolcsnak, Kovács Istvánnak, Kandrács Ildinek, Mester Bélának, Kovács Tamásnak, Fucskó Lacinak meg a többieknek.
Sokat kaptam tőlük, de a hegyek is kegyeikbe fogadtak. Szívesen adok vissza annak a kezdő vagy komoly mászónak, aki engem választ tanítónak és túratársnak.
Rax-Alpok, szóló (7)